Karinthy Színház

Kedves Közönségünk!

A Magyarország Kormánya által bejelentett és 2020. november 4-től hatályba lépett rendelkezéseknek (Magyar Közlöny 237. számában megjelent 478/2020. (XI.3.) és 479/2020. (XI.3.) Kormányrendeletek) megfelelően a Karinthy Színház vezetősége mérlegelte a helyzetet és az új ültetési rend okozta kivitelezhetőséget.

Az Önök és kollégáink egészsége érdekében Színházunk úgy döntött, hogy a novemberi és a decemberi,(októberi érvényesités) előadásokat nem tartja meg.

Előadásainkra a nézőszám limit felett értékesítettünk jegyeket, így azokat nem tudjuk megtartani.

A jelenlegi szabályok szerint a közönség harmadát tudnánk csak leültetni a színházteremben, és mivel nem szeretnénk különbséget tenni nézőink között, így az előadásokat 2021. márciusban és áprilisban fogjuk pótolni.

Az eddig megváltott jegyek automatikusan érvényesek lesznek a tavaszi időpontokra.

Az új dátumokat 2021. január 15-e után hirdetjük meg. A pótelőadások időpontjának meghirdetését követően - ha az új dátum nem megfelelő – 14 nap biztosítunk lehetőséget a jegyek új időpontra , vagy jegyutalványra cserélésére, illetve visszaváltására.

Jegyinformációval kapcsolatos ügyintézésre a személyes érintkezés elkerülése érdekében, a jegykezeles@karinthyszinhaz.hu e-mail címre várjuk majd megkeresésüket.

Nagyon köszönjük színházszerető, hűséges közönségünk támogatását, kitartását és végtelen türelmét.

Kérjük Önöket, hogy maradjanak mellettünk ebben a nehéz időszakban is.

Vigyázzanak magukra, és bízunk abban, hogy minél hamarabb találkozhatunk a nézőtéren!

Üdvözlettel:
A Karinthy Színház csapata

A Karinthy Színház nem egy nagy színház. Előadásainkat nem a pirotechnika, és a több tucat táncost magába foglaló tánckar határozza meg, díszleteinket magunk építjük, jelmezeinket magunk ápoljuk, színészeinket minden este hatkor családi szeretetben (a kollegiálisnál is szívélyesebben), barátsággal fogadjuk.

Ebből talán már látható, hogy Magyarország legrégebbi és így talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy legsikeresebb magászínháza. A Karinthy Színház ( apja kétségkívül csak egy van, az igazgató Karinthy Márton )kicsit mindannyiunk gyermeke.

Gyermeke a kellékesnek, aki napokig kutatja az internetet, hogy egy 10 percig a színpadon “felejtett” kötet borítója korhű és pontos legyen.A díszletesnek, aki akkor is díszletet épít már reggel hatkor, ha előző este az ország egy távoli végében mutattuk meg valamelyik előadásunkat az ottani “nagyérdeműnek”. Gyermeke a büfésnek, aki fejből tudja, ki hány cukorral issza a kávét ,a próbák és premier-bulikon mustárral vagy anélkül eszi a főtt virslit. Művészeti titkárunk tyúkanyóként figyeli a nálunk fellépő színészek mindennapi elfoglaltságait keresve az alkalmat, hogy minél több este felgördülhessen a függöny . Épp ilyen odaadóan ügyel a részletekre a színpadmester, hogy minden este hazatérjenek a nálunk közreműködők.

Amit máshol gazdasági osztálynak hívnak, azt nálunk Gábornak, amit marketingnek, azt Péternek és Petrának, a takarító személyzetünk Borika, az igazgatóságon pedig az a bizonyos Marci dolgozik, hogy saját gyermekének minden egyes napja emlékezetes legyen minden érintett számára. Legyen az néző, színész, vagy éppen egy beugró statiszta, akire az előadás kezdete előtt 10 perccel még nagy volt ugyan a zubbony, de hét óra hét perckor már mintha ráöntötték volna.

Ebben a közegben készültek olyan magas nívójú és professzionális előadások, mint a Tanú, a Meseautó, a Lassú felmelegedés, a Szent Péter esernyője, a Te furcsa katona, az Eredeti helyszín, vagy a Büszkeség és balítélet. Talán nem véletlen, hogy a XX. és XXI. század magyar színjátszásának meghatározó alakjai, nagy öregek és feltörekvő fiatalok fogadják el sorban az igazgató felkérését szerep méretétől függetlenül leginkább azért, hogy részesei lehessenek annak, amit mi magunk hoztunk létre saját erőnkből, eltántoríthatatlan lelkesedésből.

Persze minden színháznak megvan a maga Terikéje, Attilája, Évije, és Tomija, de nem minden színházban dolgozó Teri, Attila, Évi, és Tomi mondhatja el magáról, hogy ha csak egy apró szeletnyi is, de van egy saját színháza, ahova minden nap hazajár dolgozni.

És persze legfőképpen gyermeke a Karinthy Színház a közönségnek is, aki 36 éve életben tart minket kitartó, és odaadó figyelmével. Néhol kritikus, de jellemzően azért mégiscsak önfeledt tapsolásával, egy-egy visszajelzésével, és azzal az össze nem téveszthető szeretettel, amilyet csak egy ilyen nem túl nagy, de mégis olajozottan működő, családias, és reményeink szerint erre a szeretetre méltó színház érdemelhet ki magának. Mi ezen dolgozunk 36 éve, és őszintén szólva eszünk ágában sincs ezen változtatni.