Bejelentkezés
Regisztráció
Rembrandt és tanítványai. Rajzok és rézkarcok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből

Rembrandt és tanítványai. Rajzok és rézkarcok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből

Helyszín
Szépművészeti Múzeum
Értékelés (Még nincs értékelve)
  • Leírás
Kiállítás

Ünnepi nyitvatartás:

December 23. hétfő: nyitva minden kiállítás a szokott rend szerint
December 24-25. kedd-szerda: ZÁRVA
December 26-30. csütörtök-hétfő: nyitva minden kiállítás a szokott rend szerint
December 31. kedd: nyitva minden kiállítás 10.00-16.00 között, belépés 15.00-ig
2020. január 1. szerda: nyitva minden kiállítás 12.00-18.00 között, belépés 17.00-ig
2020. január 2. csütörtök: időszaki kiállítások (Rubens és Rembrandt) nyitva a szokott rend szerint, állandó kiállítások zárva

Rembrandt és tanítványai. Rajzok és rézkarcok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből.

2019. szeptember 20. – 2020.január 5.

Szépművészeti Múzeum, Michelangelo terem

Kamarakialítással emlékezik a Szépművészeti Múzeum Rembrandt halálának 350. évfordulójáról. A szeptember 20-án nyíló tárlat Rembrandtra, mint mesterre és tanítóra kívánja felhívni a figyelmet. A kiállítás teljes egészében a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének és Régi Képtárának anyagából valósul meg.

A Szépművészeti Múzeumban legutóbb 2006-ban nagy sikerű kiállításon láthatta a közönség a mester rajzait és rézkarcait (Rembrandt 400. Rézkarcok és rajzok), majd 2014/15-ben nagyszabású kiállítás nyílt Rembrandt és az arany évszázad címmel. A Magyar Nemzeti Galériában szeptember 22-én zár Az önarckép fantomja. Rembrandt 350 című kiállítás, amely a magyarországi neoavantgárd néhány immár klasszikusnak tekinthető Rembrandt-parafrázisát mutatja be.

Rembrandt és követőinek rajzaiból több mint 40 lapot őriz a múzeum Grafikai Gyűjteménye. A mester rézkarcaiból csaknem az összes lap megtalálható a gyűjteményben, miként a tanítványok rézkarcai is.

A mostani kiállítás – a nemzetközi tendenciákkal megegyezően, melyek a mester tanítványainak stiláris elkülönítését helyezik a kutatások fókuszába –, az évforduló alkalmából Rembrandt rajzait és rézkarcait tanítványok műveinek környezetében kívánja bemutatni. A rajzoktatás egyes területei – portré, akt, tájrajz, figuravázlat, narratív kompozíciók – alapján rendezett kamarakiállításon a művek bepillantást engednek Rembrandt tanítói tevékenységébe és műhelyének működésébe. Ferdinand Bol, Gerbrand van den Eeckhout, Samuel van Hoogstraten és mások Budapesten őrzött lapjainak bemutatása a mester kezétől származó rajzok, rézkarcok kíséretében számos párhuzam, adott esetben izgalmas eltérés felfedezésére nyújt egyedülálló lehetőséget.

Rembrandt műhelye – amely csaknem ötven feljegyzett tanítványt vonzott –, a Carracciak bolognai akadémiájához hasonló, szabad iskolaként működött, ahová többnyire alapképzésüket elvégzett, kész művészek jelentkeztek. Céljuk a mesterrel való együttműködés során tudásuk tökéletesítése, elmélyítése volt. Teljesen elsajátították Rembrandt rajzstílusát, a mesterével megegyező rajztechnikákat – lavírozott toll- vagy ecsetrajz, barna tinta, kréta – alkalmaztak. Rembrandt környezetében lehetőségük volt az élő modell utáni rajzolás gyakorlására, miként azt a Grafikai Gyűjteményben őrzött rézkarcok (pl. Modellt rajzoló művész, Két férfi akt, és nő gyermekkel a háttérben) is bizonyítják.

A korábbi művészgenerációval és kortársaival – Pieter Paul Rubens, Anthony van Dyck – szemben Rembrandt nem utazott Itáliába. Hatalmas metszetgyűjteményének köszönhetően azonban behatóan tanulmányozhatta Leonardo, Raffaello, Tiziano műveit. A tájképművészet területén a velencei mesterek iránt tanúsított érdeklődését jelzi 16. századi velencei művésztől származó tájrajz, amely egykor Rembrandt birtokában volt, és amely a mester javításait hordozza.

Rembrandt fény-árnyék hatásokat és atmoszférikus viszonyokat különös érzékenységgel megjelenítő tájrajzain elsősorban a holland vidéket jelenítette meg (lásd: Holland ház erős fény-árnyékban, Holland ház napfényben). A korábbi haarlemi mesterek (Hendrick Goltzius, Esaias van de Velde) hagyományát követve bejárta a holland vidéket, Amszterdam környékét, és sétái alatt vázlatokat készített. Motívumgyűjtő sétáira a tanítványok is elkísérték, például Abraham Furnerius. A tanítvány Falusi utca fákkal és templommal rajza, amely egyértelműen Rembrandt 1640-es években kidolgozott kompozícióit követi, ugyancsak helyet kap a kiállítás tájrajz szekciójában.

Gyűjteményünk egyik kiemelkedő műalkotása az a Barent Fabritiusnak tulajdonított, gondosan kidolgozott, lavírozott rajz, amely Rembrandt Zsuzsanna a fürdőben c. főművének (Berlin, Gemäldegalerie) egy korábbi verzióját őrizte meg. Mivel Rembrandt ezt a festményét többször átfestette, a budapesti lap különleges értékű művészettörténeti dokumentum.

Rembrandt azonban tanítványait mindenek előtt a szolgai másolástól eltérő, önálló komponálásra bátorította. Ennek begyakorlása céljából a tanítványok variációkat készítettek Rembrandt műveiből kiindulva.Ferdinand Bol rajza (Az angyal megjelenik Manoahnak és feleségének) például Rembrandt Rotterdamban őrzött, azonos témájú kompozíciójának változata (Museum Boijmans-van Beuningen).

Rembrandt történeti festészete a színházművészetből is táplálkozott. Amikor az amszterdami Van Campen színház 1659-ben színre vitte Joannes Serwouters Eszter, avagy a zsidók megszabadítása c. darabját, Rembrandt nem sokkal később elkészítette Eszter lakomája c. festményét a színdarab megrendelője számára. A festményen feltűnő karakterek és díszletek egy ismeretlen tanítvány gyűjteményünkben őrzött kvalitásos lapján is megjelennek, eltérő beállításban.

Rembrandt ú.n. „élet után” („naer het leven”) rajzolt zsánerjeleneteinek, rézkarcainak realizmusa, karakteres jellemábrázolása páratlan (lásd: Asszony síró gyermekkel és kutyával). A társdalom peremén élő koldusok ábrázolásához az inspirációt Rembrandt közvetlen környezetéből ésJacques Callot koldusokat ábrázoló rézkarcsorozatából(Koldusok / Les Geux, 1622) merítette (például: A falábú koldus). A tanítványok ebben is igyekeztek követni őt. Miként az utca embereiről készített vázlatrajzok sora jelzi, ők is gyakorolták az élet utáni rajzolást, és sokszor közös modellekről dolgoztak.

A kiállítás kurátora Tóth Bernadett, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének művészettörténésze.

A belépő az állandó tárlatok díjtalan látogatását is magába foglalja.