Top Dogs

A Top Dogs szereplői kirúgott menedzserek – nyomorult „lúzer banda” –, akiket gyötör a kétségbeesés, mardos a szégyen, emészt a harag, és akik már-már belehullanak a moralizálás szánalmas mocsarába, mintha egyik pillanatról a másikra felejtették volna el a kemény jelszavakat:

„Az utókor nem tisztességes, hanem nyereséges vállalatokra emlékszik.”;
„A tisztesség az utolsó előtti mentség. Az utolsó a siker.”;
„Erkölcsi hullának a győztes vetélytársat nevezzük.”;
„A megbízhatóság nem azt jelenti, hogy adnak megbízást.”;
„Ami üzletileg erkölcstelen, az többnyire jövedelmező.”;
„A rugalmas erkölcs az érvényesülés támasza.”;
„A hencegés nem etikátlan öndicséret, hanem az érvényesülés marketingfogása.”

Ám az ember-orcájú kapitalizmus hőseink segítségére siet. Befizeti őket egy csinos kis „crash-tréningre”, ahol majd új állást keresnek nekik, egyszersmind az elveszett lelkeket gatyába rázzák, felturbózzák a lerobbant önbecsülést, élesítik az önismeretet, edzik a harci kedvet, és megtámogatják az omladozó hitet a Coca-Colában meg a Credit Internationalban; az American Expressben és a Toshibában