Milos Forman „Amadeus" című filmjében a fikció és valóság határán
találjuk magunkat, pontosabban magát Mozartot, méghozzá a rivális
Salieri szemszögéből elbeszélve a történetét, aki szó szerint beleőrül abba,
hogy kicsinyes féltékenységből elpusztította korának legnagyszerűbb
zeneszerzőjét. De hogyan ábrázolja az „életrajzi film” a nagy zeneszerzőt?
Mikor csal kicsit és mikor nagyot? Mikor nevethet a néző, és mikor nevet a
néző arcába a rendező? Tényleg ennyire irritáló lehetett Mozart vihogása?
Megannyi kérdés. Forman alkotása mint zeneszerzőportré és mint
mozgóképes mű is kimagasló a filmirodalomban. Bősze Ádám előadása
elsősorban zenetörténeti szempontokból járja körül e remekművet, nem
szemet hunyva adott esetben pontatlanságai, de pimasz szellemességei
fölött sem. Az „Amadeus"-ban megszólaló zeneműveket a Pannon
Filharmonikusok művészei adják elő.
Vezényel: Vass András
Rendezte
Pannon Filharmonikusok