Ablak a végtelenre

A Pannon Filharmonikusok ebben az évben nem hagyományos gyászzenével emlékezik az elhunytakra. Az elhangzó mű sokkal inkább a szellem halhatatlanságát, az egymás anyagából vétetett emberiség ezerarcúságát és mégis egységét, az élet beteljesülésének és szükségszerű befejezetlenségének kettősségét tárja elénk. Egy világhírű, teljes terjedelmében mégis sokak számára ismeretlen mű csendül fel: Bach A fúga művészete. Az idősödő Bach élete utolsó évtizedében több művében is kísérletet tett egy-egy műfaj mindenre kiterjedő, enciklopédikus összefoglalására. Így tett a már saját korában is nagyon magasrendűnek számító műfajjal, a fúgával is. A 14 fúga lényegében ugyanarra a témára épül, de ezek a témák addig formálódnak, míg önálló témává lesznek, és találkoznak saját maguk korábbi és későbbi alakjukkal. Ugyanaz a „lélek” él tovább újabb és újabb „testben”. Az utolsó tétel, mely a téma négyféle alakját szólaltatja meg egyszerre, befejezetlenül maradt, mint ahogyan arra sem találunk jelzést, hogy Bach milyen hangszereken képzelte el a művét. Ezek a hiányosságok viszont még inkább halhatatlanná tették az alkotást, hiszen azóta számos karmester és zeneszerző érzett magában vágyat arra, hogy meghangszerelje és befejezze ezt a rendkívüli szellemi termést. Ezen az estén Erich Bergel 1985-ös hangszerelésében hallhatjuk a darabot.

Műsor:
Johann Sebastian Bach: A fúga művészete
Vezényel: Cristian Mandeal

A produkció a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.