Ifjúsági kórusünnep - Hangról hangra az ifjúsági kóruséneklésért

Karvezetők szokták mondani, hogy nemcsak előadóművészek, hanem hangszerkészítők is egyben. A kórus ugyanis a hangszerük, melyet nagy gonddal, soha véget nem érő munkával kell felépíteni és fenntartani. Különösen igaz ez az ifjúsági kórusok esetében, ahol az ifjúság múlásának köszönhetően legtöbbször a tagság és a létszám is folyamatosan változik. De hangszerként viselkedik a kórus az irodalom tekintetében is: ahogyan egy-egy hangszernek megvan a maga irodalma, fénykora, ugyanúgy az önálló kórus is saját irodalommal rendelkezik. Tekintsük át, hogy irodalma szerint milyen hangszer a kórus! Ami elsőre feltűnhet, hogy a ma elhangzó 24 műből 20 a 20.-21. században keletkezett, tehát a kórus fiatal hangszernek számít, melynek irodalma leginkább az utolsó száz évben virágzott ki. Ugyanakkor találunk a repertoárban két reneszánsz és két romantikus művet is, melyekből kiderül, hogy bár ma az ifjúsági kórusok igen nagy számban énekelnek újabb műveket, irodalmuk nem a múlt század fordulóján kezdődik, hanem sokkal régebben. Kis kitekintéssel belátható az is, hogy a kóruséneklés előző virágkora a reneszánsz volt, tehát a 20. századi felvirágzás nem az első a kóruséneklés terén. Érdekes ugyanakkor, hogy míg a barokk és a bécsi klasszicizmus a legtöbb hangszer irodalmában megkerülhetetlen, az énekkar ezekben a korszakokban kis mértékben gazdagodott önálló művekkel, legtöbb esetben oratorikus műfajok vagy operák, esetleg egyéb kísérettel ellátott önálló tételek szereplőiként foglalkoztatták a zeneszerzők. A kórus-hangszer történetének másik érdekessége, hogy a 20. században sokan afféle népi hangszerként tekintettek rá, így Magyarországon különösen szoros kapcsolatba került a népzenével a népdalfeldolgozások által. Manapság ez a folyamat megfordulni látszik, és hangsúlyosabban reprezentálódik az anyanyelvű költészet, illetve a fejlett kóruskultúrával rendelkező országok kortárs zeneszerzőinek művészete. Az elhangzó művek közül 18 a mai estén is magyar szerző műve, melyek közül több is népi témájú. Ahogyan a templomok karzatát ma is sokan kórusnak hívják, a kórus sem szakadt el soha teljesen a templomtól. Az egyházi művek a világi kórusok repertoárjában is mindig fellelhetők.
A kóruskultúra tehát bár szervesen kapcsolódik a zenetörténet évszázadaihoz, az utóbbi száz évben mégis önálló utakat jár. Ebből hallhatunk ízelítőt a mai hangversenyen.
Műsor:
Kodály Zoltán: Gólyanóta
Balázs Árpád: Madrigalesk
Karl Jenkins: Adiemus
Orbán György: Ave Maria
Gyöngyösi Levente: Ave Maria
Tóth Péter: Üres a ház
Bárdos Lajos: Menyecske
Kocsár Miklós - Kányádi Sándor: Jó szánút, jó fejsze
Pierre Certon: Piaci pletyka
Niels La Cour: Hodie Christus natus es
t Kodály Zoltán: Túrót eszik a cigány
Bárdos Lajos: Régi táncdal
Kodály Zoltán: Táncnóta
Kodály Zoltán: Isten kovácsa
Kocsár Miklós: Sub tuum praesidium
Giuseppe Verdi: Macbeth - Boszorkányok kara
Wolf Péter: Ave Maria
Ligeti György: Két kánon
Kodály Zoltán: Csalfa sugár
Balatoni Sándor: Caeli enarrant gloriam Dei
John Dowland: Come again
Gioachino Rossini: O salutaris hostia
Kodály Zoltán: Székelykeserves
Orbán György: Daemon irrepit callidus