Zeneköltők társasága

Csupa magyar szerző, mégis megannyi nemzetközi áthallás. Az első Liszt mű igazán ritkán hallható egyben, pedig Liszt Faust és Mefisztó alakjának megidézésével mintegy saját ellentmondásos személyiségét is megjelenítette. Szinte egész életében foglalkoztatta a Faust-téma, de nem Goethe, hanem Lenau szemléletében. Kodály Nyári estéje a szerző zeneakadémiai diplomamunkája, melyet később Toscanini javaslatára erősen átdolgozott. A sok impresszionista hatás mellett már ebben a műben nagyon karakteres Kodály hangja. Bartók brácsaversenye utolsó, Amerikában keletkezett, befejezetlenül maradt műveinek egyike, mindazonáltal a szóló brácsairodalom egyik legjelentősebb darabja. A Tasso az olasz költő panaszát és diadalát idézi meg két képben. Hasonlóan a Két epizódhoz, ugyanazon emberi sors két ellentétes karakterét állítja elénk, mindezt pedig Liszt szemléletes és grandiózus megfogalmazásában. Ugyanakkor az emberi élet két alapvető érzését, a bukás, kudarc hangjait, és a reményt, hogy az élet – ha lassan is, de – igazságosan ítél.
Műsor:
Liszt Ferenc: Két epizód Lenau Faustjából - Éji menet; Mefisztó keringő
Kodály Zoltán: Nyári este
Bartók Béla: Brácsaverseny (A Fibonacci-számsor alapján rekonstruált verzió. Átdolgozta Rakos Miklós, hangszerelte Kecskés D. Balázs - hazai bemutató)
Liszt Ferenc: Tasso - szimfonikus költemény

Közreműködik:
Epres Attila - vers
Szűcs Máté - mélyhegedű
László Rebeka - vers
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Hámori Máté