Bejelentkezés
Regisztráció
Clara DENT-BOGÁNYI oboaművész estje

Clara DENT-BOGÁNYI oboaművész estje

  • Leírás
Komolyzene
Zene
Clara DENT Berlinben született, Salzburgban nevelkedett fel. Oboa tanulmányait Arthur Jensennél kezdte a salzburgi Mozarteum-ban, majd Günther Passin iránymutatásával szerezte meg mesterdiplomáját a müncheni Hochschule für Musik-ban. Díjnyertese Németország leghíresebb komolyzenei versenyének, a Münchenben megrendezett ARD, valamint a genfi Nemzetközi Zenei Versenynek is. Clara Dent a müncheni nemzetközi Kulturvereinigung ösztöndíjat is elnyerte. Szólistaként a leghíresebb zenekarokkal lépett fel, számos CD és rádiófelvételt készített . Szóló albumjairól -"Les Folies d'Espange", "La Primadonna"- dicsérően nyilatkoztak a kritikusok. 1999 óta a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarának első oboistája. 2005 óta tanít Münchenben és Augsburgban, 2009 óta tevékenykedik a nürnbergi Hochschule für Musik professzoraként. Nemzetközi mesterkurzusokat tart Európában és Ázsiában, valamint Európa-szerte állandó meghívottja kamarazenészként a fesztiváloknak. Műsor: Georg Philipp TELEMANN: D-dúr Szonáta két oboára, TWV 40 Wolfgang Amadeus MOZART - Andreas N. TARKMAN: Figaro házassága -"Dove sono" Carl Maria von WEBER - Andreas N. TARKMAN: A bűvös vadász - Annuska áriája Camille SAINT-SAËNS: Szonáta oboára és zongorára Christoph Willibald GLUCK - Andreas N. TARKMAN: Paris és Heléna -"Oh, del mio dolce ardor" Gioachino ROSSINI - Andreas N. TARKMAN: Armida - "D'amor al dolce impero" Közreműködik: Magdalena STEINBAUER, oboa BALOGH Ildikó ,zongoraművész A barokk zene fontos vívmánya a kiemelt szerepkörrel bíró, a harmóniát alapvetően meghatározó basszus. Viszont előfordul néhány olyan mű is ebben a korszakban, mely nem tartalmaz ilyen alátámasztást. Egyike ezeknek Telemann Hat basszus nélküli szonátája, melyből a harmadik nyitja a hangversenyt. A klasszikán és romantikán át a kora 20. századig ívelő műsorban ezen kívül még egy eredetileg is hangszeres mű szerepel, Saint-Saëns 1921-ben, halála évében, Algériában komponált négytételes szonátája. A műsor többi részét Mozart, Webern, Gluck és Rossini operáinak kedvelt áriái alkotják Andreas N. Tarkmann átiratában. A barokkban élte első virágkorát az oboa: tónusai, karaktere a korabeli kamarazenének és zenekari hangszerelésnek egyaránt emblematikus része volt. A kor zenéjének fontos vívmánya a kiemelt szerepkörrel bíró, a harmóniát alapvetően meghatározó basszus. Viszont előfordul néhány olyan mű is ebben a korszakban, mely nem tartalmaz ilyesféle alátámasztást. Egyike ezeknek Telemann Hat basszus nélküli szonátája, melyből a harmadik nyitja a hangversenyt. figyelmét, azonban e korok elsőrangú kamarazenéjében ritkán bukkan fel a hangszer - a ritkaságok egy példáját Saint-Saëns 1921-ben, halála évében, Algériában komponált négytételes szonátája szolgáltatja a koncerten. A műsor többi részét Mozart, Webern, Gluck és Rossini operáinak kedvelt áriái alkotják Andreas N. Tarkmann átiratában.