Amerikai anzix

Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek azok a kezdeményezések és események, amelyeken a jazz, a populáris zenei műfajok és a szimfonikus zenei hagyomány ötvözésére kerül sor. A zenei szférák találkozásának számos módja létezik: ilyen például az, amikor pop-, rock- és jazzzenekarok nagyzenekari kísérettel játszanak, vagy amikor „komoly” zeneszerzők populáris zenei vagy jazzes elemeket építenek zenéjükbe.
A 20. századi amerikai zene története többek között attól különleges, hogy bővelkedik olyan zeneszerzőkben, akik már jóval korábban is nyitottak voltak a műzene határainak ilyen irányú tágítására, a közzene és az autonóm zene közelítésére. Ezek a komponisták aztán nemcsak a populáris zenei műfajok és stílusok alakulására voltak hatással, hanem az e stílusok fogyasztói körében sokszor ők jelentik a kaput a „komolyabb” zene felé. Itt van például George Gershwin munkássága, akinek számos szerzeménye a tradicionális jazz-repertoár megkerülhetetlen darabjává vált. Gershwinnek ezúttal az egyik legkorábbi jazz-hatásokat felmutató műve, az 1925-ös F-dúr zongoraverseny hangzik el. Aaron Copland balettje és az abból készült zenekari szvit (Rodeo – négy tánc) szintén a Broadwayi musicalek és a klasszikus balett világának ötvözetéből jött létre. Copland és Gershwin zenéjét a New York-i Filharmonikusok vezető karmestereként is ismert Leonard Bernstein két legismertebb kompozíciójának részletei keretezik.

Műsor:
Leonard Bernstein: Candide - Nyitány
George Gershwin: F-dúr zongoraverseny
Aaron Copland: Rodeo – négy tánc
Leonard Bernstein: West Side Story – szimfonikus táncok

Közreműködők:
Balog József - zongora
Vezényel: Gérard Korsten