"A Newyork bérlője" - Hirtling István felolvasóestje

A Newyork bérlője - "a bedeszkázott riporter"

Tarján Vilmos örökre beírta nevét Budapest vendéglátásának kultúrtörténetébe. Újságíróként vált ismertté, aki végtelen kíváncsisága által hajtva törekedett mindenhol ott lenni, hogy tudósítson és "felverje a port" emberek és esetek körül. Mert a közönség volt a mindene! Közmondásosan "lépésekkel járt a szenzációs bűnügyek nyomozásában a rendőrség előtt", s ő volt az, aki a helyszínről(!) telefonon diktálva elsőként tudósította a legendás "Az Est" olvasóit, hogy kitört az első világháború.
A pesti éjszakai nyelv szótárát is közreadó Tarján Vilmos riporteri karrierje a háború után eltört. A sajtóból kigolyózta a hatalom, mert zsidó volt és kommunista (előbbi igaz, utóbbiról szó sem volt). A budapesti éjszakát jól ismerve már újságírói pályája éveiben is élénken érdeklődött a kabarék, a mulatók világa iránt.
Meredeken felfelé ívelő, máig emlékezetes karriertörténete a New York kávéház bérletének átvételével, 1921-ben kezdődött, ahol másfél évtized alatt felépítette és óriási sikerrel működtette főművét. A mai napig legendák övezte "Newyork" volt az a hely, ahol a potyázó vagy csak öreg újságírók, szerepükből kifogyott színészek, ünnepelt, vagy meg nem értett írók és költők, éppúgy otthonra találtak, mint a legfényesebb úri táraság. Cigánytól a királyig. Bérlete kényszerű feladása után 1944-ig újabb és újabb vendéglátóhelyeket tett fel a budapesti éjszaka térképére, mígnem utolérte származása végzete. "Szerencséje volt", így kihúzták nevét a listáról. Túlélte a gettót, de 1945-től súlyosbodó betegsége lehetetlenné tette, hogy élet-üzletét folytassa, már csak egy kis kávézót vitt a körúton, amely az egyetlen hely volt Budapesten, ahol még igazi kávébabból főzték a presszót. Hetvenöt éve halt meg, szívrohamban, hatvanhat évesen.

A II. Óbudai Hang-Mű-Hely produkciója