Nővilág 2. - Női szerepek és törekvések a reformkorban

Epeláz és polémia

"- Azt mondták, édes apám, hát azt mondták, - zokogta a kis fiu, - hogy szégyeljük magunkat, mert a mi édes anyánk irónő, és aki irónő, az nem lehet jó asszony, hogy ez az újságban van, szüleik olvasták; meg az is ott van, hogy az ilyen nem szeret senkit, még a gyermekeit sem! - senkit sem."
(Szendrey Júlia: A "Pesti Napló" 61., 62. és 65-ik száma)

Az 1850-es években kialakult vita kifejezetten a női szerzők irodalmi és társadalmi helyzetéről szólt. Normatív kijelentések fogalmazódnak meg mind arról, hogy milyen tulajdonságai vannak a nemeknek, hogy ez mennyire teszi képessé vagy képtelenné őket az irodalmi alkotásra, valamint mik azok a műfajok, amelyek a női nemhez illőek. Mind a női szerzők kritikusai (Arany, Gyulai stb.), mind támogatói (Jókai stb.), azt az elvárást fogalmazták meg, hogy a nők a női szubjektumról adjanak hiteles képet. Hogyan értelmezhető ebben a kontextusban a Szendrey Júlia jelenség, aki úgy tűnik, tudatosan épített fel egy férfias szerzői imázst.

Helyszín:
PIM Szomszéd (1053 Budapest, Magyar utca 12-14., bejárat a Ferenczy István utca felől)