Beethovennel a szabadban II.

Műsor:
Coriolan-nyitány, op. 62
F-dúr románc, op. 50
G-dúr románc, op. 40
IV. (B-dúr) szimfónia, op. 60

Egmont, Prométheusz, Coriolan: zenéjében Beethoven szívesen állított emléket az emberiség nevezetes lázadóinak, hiszen lelki rokonait ismerte fel bennük. A Coriolan-nyitányról (1807) joggal hihetnénk, hogy Shakespeare azonos című drámájához készült, ám a vad indulatvilágú, viharos lendületű művet kortársa, Heinrich Joseph von Collin tragédiájához szánta bevezető zenének a komponista. A sötét hangulatú nyitány után hatalmas kontraszt a szólóhegedűre és zenekarra komponált F-dúr és G-dúr románc (1798, 1801): Beethoven mindkét műben szelíd arcát fordítja felénk, a kompozíciók hangvételét mérsékelt tempó, szemlélődő béke, és olykor a fohász hangvételére utaló emelkedettség jellemzi. A hegedűszólam nem virtuóz, inkább éneklő karakterű. Schumann szerint a IV. szimfónia (1806) "görög hajadon két északi titán [a III. és az V.] között". A mű meghatározó eleme a saroktételek energiája és a derű, az élénk karaktervilág és a pergő ritmika. A hangverseny karmestere a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, a bécsi klasszikus zene világában kivételes otthonossággal tájékozódó Vashegyi György, a két románc hegedűszólójában Falvay Attila, a zenekar nyugalomba vonuló kiváló koncertmestere vesz búcsút húsz közös esztendő után az együttestől.

Esőnap: 2025. július 13., vasárnap 19 óra