Eötvös 80. - Favoritok bérlet 2.

Műsor:
Eötvös Péter: Triangel
Ravel: Bevezetés és allegro
Berio: Sinfonia

„Az ütőhangszeres szólistáknak megvan a maguk kis univerzuma: sajátos hangszerekkel, különleges játéktechnikákkal… A Triangel úgy van megkomponálva, hogy teret biztosítson ezeknek az egyéni kreatív erőknek. A négy csoportra osztott együttes részben rögzített, részben spontán módon reagál a szólistától érkező zenére. Ez a darab azokat az improvizált kadenciatechnikákat fedezi fel, amelyek mintegy száz évvel ezelőtt a versenyművek szerves részét képezték” – írja a Triangelről a zeneszerző. A darab 1993-as ősbemutatójának ütőhangszeres szólistája ugyanaz az Isao Nakamura volt, akit hangversenyünkön a Müpa közönsége is hallani fog.

Ravel 1905-ben felkérést, méghozzá üzleti jellegű felkérést kapott, hogy az Érard cég új konstrukciójú hárfáit előnyösen bemutató művet komponáljon: így született meg az olykor egyenesen miniatűr hárfaverseny gyanánt emlegetett Bevezetés és allegro. A vonósnégyes, fuvola, klarinét és persze hárfa hangján megszólaló, színekben oly gazdag művet hallva bizonnyal nem is gondolnánk, hogy megalkotása a szó szoros értelmében álmatlan éjszakákat okozott az ilyesféle megpróbáltatásairól persze előszeretettel panaszkodó Ravel számára.

Berio Sinfoniája (1969-ben a New York-i Filharmonikusok 125. évfordulójára komponálta a szerző) nem nélkülözi a pesszimista felhangot, a zenekarra és nyolc énekszólamra írott darab zenei idézetek segítségével elvont és groteszk kultúratörténetet vázol fel. A szövegek (beszéd, suttogás, kiabálás) forrásai igen változatosak: Claude Lévi-Strauss írásai, Samuel Beckett regényrészletei és Gustav Mahler partitúráinak előadói instrukciói.