Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad

Magyarországon a Bükk-fennsík és Szilvásvárad az 1950-es évek elejétől adnak otthont Európa kultúrtörténeti örökségének minősülő lófajtájának, a több mint 440 éves tenyésztői múlttal rendelkező lipicainak. A fajtát életre hívó ménest 1580-ban a Trieszt melletti karszt fennsíkon fekvő kis faluban, Lipicán alapította Habsburg Károly főherceg, I. Ferdinánd fia a bécsi udvartartás megfelelő, „reprezentatív” lovakkal való ellátása céljából. Napjainkban az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban tartanak fenn lipicai lovat tenyésztő állami méneseket.

Sokkal tartozunk e fajtának, mely évszázadok óta velünk harcol a történelem viharaiban, és egyszer sem hagyott cserben minket. Az egyik legnemesebb fajta, a mozgásművészet lova, mely intelligenciájával, kitartásával, szervezeti szilárdságával és mindenekelőtt teljesítményével kitűnik társai közül. A fajta, mellyel a csaták forgataga után, napjaink lovassport megmérettetésein is számolni kell. A fajta kiváló értékmérő tulajdonságaival számtalan fogathajtó világ és Európa-bajnoki cím bizonyítja, hogy hagyományos értékeink ápolása mellett, szakavatott szelekcióval a lipicai ló a modern sportteljesítmények elérését is bizonyította már. Favory XXX-as törzsménünk a világ legeredményesebb maratonlova címet vívta ki.

A nemzeti kincsünkként nyilvántartott, védett történelmi lófajtánk génmegőrzésére hivatott első önálló törzstenyésztő gazdaságot Szilvásváradon, 1953. 01. 22-én alapították. A 70 anyakancára alapozott lipicai törzstenyészet állománya összesen mintegy 330 lóból áll. Az éves szaporulat és az anyakancák a Szilvásváradon lévő Ménesudvarban, az 1-3 éves kancák a Nagyvisnyó melletti kancacsikó nevelő telepen, míg a méncsikók a Bükk-fennsíkon kialakított méncsikó nevelő telepen találhatók.